MINT FENT, ÚGY LENT

Háború zajlik. Ez a retorika a koronavírus kapcsán, de miközben arra alkalmazni egyáltalán nem gondolhatjuk helyénvalónak, vagy legalábbis nem a vírus ellen, hanem sokkal inkább az emberi én autonómiája ellen folyik a támadás, van-e valaki, aki nem érzékeli, hogy körülöttünk és bennünk, a Földön és a kozmoszban is fokozódó erejű csaták zajlanak? Ha figyelmesen tekintünk befelé és a világra magunk körül, nem túlzás azt állítani, hogy a fény és a sötétség erőinek hatalmas küzdelmét látjuk. Legalábbis reménykedjünk, hogy érzékeljük és felismerjük, hogy az ellenerők nemcsak kívül, hanem bennünk is tombolni vágynak, és valamilyen módon fényt kell vetnünk rájuk, nem hagyni, hogy belealudjunk, beleringassuk magunkat abba, hogy bennünk minden rendben van, mi mindig a jó oldalán állunk, a jónak engedünk teret. Mert bár a szándékunk, törekvésünk ez, környezetünk tükre segít megismerni a valóságot. A kihívások óriásiak.

Eljött az idei év második együttállása a Jupiter és a Plútó között (napra pontos jún. 30-án). Az előző írásban említettem már, hogy találkozásuk lelki szinten (az asztrológia szintje) az embernek azzal a megváltatlan hajlamával tud összerezegni, amely meggyőződéseinek, igazságának fanatikus képviseletére hajlamosítja. A végletekig menően képes ragaszkodni ahhoz, ahogyan ő látja az adott helyzetet. A Plútó semmiféle kompromisszumra nem hajlandó. Kettejük összeadódott energiája – amennyiben az árnyékhierarchia lényeinek adunk teret magunkban – keserű elégedetlenséggel gyötörheti az embert, aki határt nem ismerve, elérhetetlen célokat hajszol. A Jupiter nagyravágyása, túláradása, amely alapvetően jóindulatú és pozitív, valamint az igazság keresésére irányul, a Plútó romboló energiájával (aszúrák) találkozva és félrecsúszva, bizony komoly sérüléseket, fájdalmakat képes okozni egyrészt önmagunknak, másrészt társas kapcsolatainkban. Álljon itt néhány kifejezés, amely rávilágít a gonosz plútói erőinek működésére: engesztelhetetlenség, hidegség, makacsság, fanatizmus, „mindenáron” és „csakazértis”, kegyetlenség, nemtelen eszközök.

Nagyon idekívánkoznak Rudolf Steiner felemelő gondolatai az igazságról (Igazság, szépség, jóság):

„A születés előtti léttel pedig az köt bennünket össze, ha föltétlenül igazak vagyunk. Létérzésünket semmi sem erősíti jobban, mint az igazságérzet és az igazságosság. Ha kötelességünknek érezzük előzetesen tüzetesen megvizsgálni, hogy mit mondunk ki, ha kötelességünknek érezzük megkeresni a határokat, amelyek között mondhatunk valamit, hozzájárulunk vele, hogy az emberhez méltó létérzés igazán, belsőleg konszolidált legyen. Ez a létérzés pedig azzal függ össze, hogy érezzük fizikai testünkben a szellemiséget”.

Ne felejtsük el, hogy a Plútó szférájában „az akarat, valamint a fizikai test átalakításáról van szó, melynek célja, hogy e test elnyerje igazi alakját az én kifejezőjeként – amint az a halhatatlan-romolhatatlan testben megmutatkozott. Ebben a világban munkálkodnak az archék rendjéből való, ámde bukott aszúrák is.” (Idézet A csillagos ég üzenetei c. írásból, Európai Közép tavaszi száma.)

Ha szellemi szintre lépve törekszünk a lelki árnyékoltságunkat a szellem fényével megvilágítani, azaz a bolygószférákban élő „jó” hierarchiákhoz kapcsolódni – olyan kulcsminőségekhez igazodni, mint pl. a tolerancia, a szintetizáló, jövőbe mutató gondolkodás, a hit ereje, emberségesség, türelem, lelki tisztulás, könyörület, gyógyító lelkület –, a harmadik együttállás idejére (november) sok mindent kiselejtezhetünk, letisztíthatunk az életünkből, aminek lejárt az ideje, és ami akadályozza előrehaladásunkat a távoli jövőbe, a fizikaiság végső transzformációjához vezető utunkon. Újra megemlítem, amiről korábban már szó volt: csillagképileg poláris jegyek érintettek erőteljesen, mégpedig a Nyilas és az Ikrek. A polaritást mindig egy harmadik, megváltó erővel lehet és kell kiegyensúlyoznunk!

Ha mostanában sokunknak ismerősek a fenti konfliktusos helyzetek, azt a számos retrográd, azaz hátráló mozgást végző bolygóval is összefüggésbe hozhatjuk. A Földről nézve időnként úgy látszik, mintha bizonyos bolygók egy ideig hátrafelé mozognának, majd újra előreindulnak. Néhány nappal ezelőtt még tízből hat(!) bolygó volt retrográd, mostanra ez öt lett, mert a Vénusz időközben ismét „előre megy”. Az idei év három főszereplője, a Jupiter, Szaturnusz és Plútó hátrálása azonban még szeptemberig/októberig tart. Amikor 5-6 bolygó retrográd, az az időszak az év igen nehéz szakaszát jelöli. Ezek a hátrálások átmeneti időszakra utalnak, amikor semmi sem megfogható, még nem lehet igazán előrelépni semmiben, legfeljebb készülni a későbbi haladásra. A bolygók ilyenkor „visszatérnek” bizonyos csillagokhoz, feltöltekeznek erőikkel, majd újra előreindulnak – tehát egy utat háromszor járnak be! Olyan ez, mint amikor osztályt kell ismételni, mert amíg nem tanulunk meg valamit, nem integrálunk egy adott dolgot, nem léphetünk feljebb. Egyéni képletben a retrográd bolygók karmikus feladatokra utalnak. Hátráló mozgásnál sok érzelmi energia gyűlik fel, ami ki akar törni, de nincs erő az igazi mozdulatra. Lehangoltság, szomorúság vehet erőt rajtunk. Még nem tudjuk a retrográd bolygó magasabb minőségeit magunkhoz engedni, életünkben megjeleníteni – valahogy minden félresikerül.

Bár nem célom rövidtávú hatásokra, aktualitásokra koncentrálni az egyéni életre nézve, néhány megvilágító gondolat talán mégis hasznos lehet a retrográd bolygókkal kapcsolatban. Emellett arra is utalhatnak világszinten, hogy a koronavírus-helyzet első fázisának lecsengésével most megemészthetjük, mi is történt, hogy nagyobb megértéssel felvértezve nézzünk az őszi-téli időszak elé. A gyomor telítése utáni emésztés torzult megjelenéseként tekinthetünk az arimáni bezártságot, korlátozást követő luciferi kitörésre, a szinte újbolsevista ideológiát tükröző jelenségek pusztító tombolására.

A Merkúr június 18. és július 12. között végez (látszatra) hátráló mozgást. Most van itt az ideje, hogy a korábban felgyülemlett információkat, összegyűjtött tudást feldolgozzuk, megemésszük, a meglévő ügyekre, a hibák kijavítására összpontosítsunk, új munkába, tervezésbe viszont nem érdemes még kezdeni. Sajnos az írás elején említett feszültségek oldását nem segíti, hogy hátráló Merkúrral félreértések, kommunikációs nehézségek lépnek fel. Érdemes hátralépni, számot vetni, megérteni a helyzetet – az eltávolodás objektivitását kihasználva.

A retrográd Jupiter (máj. 16. – szept. 15.) az életszemléletünk felülvizsgálatára, jövőképünk formálására, fejlődési utunk tisztázására szólít fel. Eközben azonban éppen felerősíti a bizonytalanságot a jövővel kapcsolatban, de ez azt szolgálja, hogy mélyen magunkban alaposan tisztázzuk: mi jó nekünk és mi haszontalan már. Több őszinteségre van szükség! Szellemi növekedésünkhöz most a Nyilas csillagkép jelentéseihez forduljunk (lásd korábbi cikk).

A retrográd Szaturnusz sok frusztrációt jelez, mert képtelenek vagyunk haladni, még az is ledőlhet, amit eddig felépítettünk. Nem érdemes erőltetni semmit, inkább mi magunk bontsuk le a hibásan felépített falakat, hogy a megrekedés után jobb és erősebb épületet építhessünk. De csak türelmesen, lassan. Ismerjük fel saját önkorlátozó gondolatainkat és viselkedéseinket, ezzel párhuzamosan mérjük fel értékeinket, erősségeinket. Ez a belső munka ideje – jó hosszú időszak, máj. 13-tól október 3-ig tart.

A Neptunusz és a Plútó mint transzcendens bolygók közel fél éven át hátráló mozgásban vannak, kollektív szinten érdemes őket értelmezni. A Neptunusznál csalárdság, hamisság, megtévesztés, káosz, jobb esetben igazságkeresés és illúzióvesztés a kísérőjelenségek, a Plútó esetén pedig elsősorban a hatalommal, erővel való visszaélés, az agresszió felgyülemlése zajlik, ha a lelki élet szintjén értelmezzük a hatásokat.

Az asztrológiai utalások után ismét kicsit feljebb törekedve: az írás címével, Mint fent, úgy lent, arra akartam utalni, hogy a hierarchia és az árnyékhierarchia lényei között rajtunk keresztül állandó küzdelem folyik – értünk. De hangsúlyozni kell: rajtunk keresztül! Mi adunk teret egyiknek vagy másiknak. Mindkét „oldal” beveti a maga eszközeit a kozmoszban, ahová mi is elküldjük gondolatainkat, akarati impulzusainkat, érzelmi megnyilvánulásainkat. Nemrég volt egy napfogyatkozás, amely az ember sötét akarati impulzusaiból született erőknek nyújtott szelepet, hogy kijussanak a kozmoszba, anélkül, hogy a Nap elégetné, transzformálná őket. Vagy egész tavasszal váratlanul megjelenő, tehát nem rendszeresen visszatérő üstökösök tartották lázban a csillagászokat. A legígéretesebb fényességű ugyan hirtelen összeomlott, egy másik azonban szépen követhető volt a déli féltekén, márc. 27-én pedig egy 4700 éve nem látott üstökös tért vissza! A déli féltekén fedezték fel, és ott látható most, de ha napközelbe ér, és ha minden rendben megy, akár szabad szemmel is látható lesz az északi féltekén július második felétől egészen augusztus végéig. Rudolf Steiner szerint az üstökösök a legmagasabb hierarchikus lények, a kerubok és a szeráfok irányítása alá tartoznak, akik meghatározott feladattal küldik őket a fizikai világba. Ahogy napfogyatkozáskor az univerzumba áradnak a Földről jövő gonosz erők, úgy az üstökösök feladata a naprendszer asztrálvilágának a megtisztítása. Magukhoz vonják a sötét asztralitást, és utuk lezárásaként a kozmoszba viszik ki ezeket a rossz erőket. Nagyon sok üstökös van, tehát a magas hierarchiák gondoskodnak az asztrális tér tisztításáról. Keletkezésük szellemi lények csatájának eredménye. Rudolf Steiner azt mondja, – és itt nem szeretném túlbonyolítani a képet –, hogy ugyanakkor a sátáni erők is bevetik magukat a rendszeresen visszatérő üstökösökért, hogy a maguk táborába térítsék őket, végső soron pedig megakadályozzák az istenek által nekik rendelt feladatuk betöltését.

Ha tehát az égboltra nézünk, bármilyen csendesnek és nyugodtnak tűnik számunkra, tudnunk kell, hogy ott is folyamatos mozgás, küzdelem zajlik – akárcsak a lelkünkben és a földi világban. Helytállásunkhoz az erőt valahonnan merítenünk kell – és ez Krisztus, az emberi Én ereje.

2020. június 28.