2020 ŐSZI KIHÍVÁSA – FŐSZEREPBEN A MARSSAL

Fajsúlyosabbnál fajsúlyosabb égi „események” követik egymást vagy zajlanak egyidőben ebben az évben. A következő ilyen, amely mellett nehéz elmenni szó nélkül, a Mars, az ősz főszereplőjének nevezhető bolygó mozgása. A lehető legföldiesebb, legszemélyesebb szinttel kezdjük, mert szinte biztos, hogy mindannyian személyesen megszenvedjük most azt, aminek itt az ideje.

Röviden jellemezve asztrológiai szempontból a Marsot, neki köszönhetjük „pozitív” megnyilvánulásai közül pl. a cselekvőkészséget, bátorságot, küzdőképességet, asszertivitást, lendületet, spontaneitást, de ezen minőségek árnyoldalait is: az akaratosságot, erőszakosságot, elhamarkodottságot, követelőzést, türelmetlenséget, vakmerőséget, konfrontatív viselkedést.

Szeptember 9. és november 14. között a Mars látszólagosan hátráló mozgást végez. Ez kétévente fordul elő és kb. 2 hónapig tart. Ilyenkor a bolygó a Földről nézve egy hurkot képez a látszólagos mozgásával, a Földhöz közelhúzódva. Ez azt jelzi, hogy nagyobb figyelmet követel, ahogy egyre fényesebbé válik a Földhöz közelítve. Hátráló mozgásnál életünkben gyakran lendületvesztést, ürességet tapasztalunk; ha új dolgokat szeretnénk elindítani, komoly akadályokba ütközünk. Ez kiválthat egy görcsös akarást. Ismét az elengedés témája erősödik fel, de nem biztos, hogy a teljes elengedést kell választanunk. A belső munka, a külvilágban megvívott csaták helyett a belső küzdelmek ideje jött el. Saját sárkányunkkal kell megküzdenünk, amikor a másokkal való együttműködés és az önérvényesítés terén alighanem komoly kihívások elé kerülünk. Fel kell ismernünk az elakadás valódi okait, megvizsgálni a régi működéseinket, és ha rossz mintázatokra bukkanunk, az átalakításukra kell a Mars energiáit fordítani. Hálásak lehetünk a most felbukkanó akadályoknak, mert felhívják a figyelmet a hibás működésekre. A szinte elkerülhetetlen konfrontációk feldolgozására vagy akár megelőzésére a lassítás, hátralépés most nagyon bölcs eszköz. Ahogyan az energiáink kímélése, az erőgyűjtés is. A nagyobb távlatokra kiható új dolgokba még nem érdemes belekezdeni, csak a belső tervezgetéssel, tisztázgatással foglalkozni – a célratörő Marsnak már önmagában ez nagy erőpróba. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg saját jegyében, a Kosban „otthon” jár, tehát fokozottan és tisztán szeretnének érvényesülni minőségei, ám ezt a retrográd mozgás akadályozza.

                Az önmagában is harcias Marssal október 14-én szembenállásba kerül a Nap a Mérlegben. Lelki életünkben a Mérleg jegye az egyensúlyra, békére, harmóniára törekvésre, a konfrontáció kerülésére és a diplomatikus közlés- és viselkedésmódok előtérbe helyezésére hangol. Ennek a vénuszi törekvésnek, belső lelki alapállásnak azonban teljes ellentétpárját alkotják a marsikus energiák: az egocentrikus én, aki nem nagyon látja a másikat, hanem közvetlenül, kerülőutak nélkül tör a céljára. Tudatos odafigyeléssel azonban a két tüzes bolygó szembetalálkozásából is fontos dolgokat hívhatunk elő önmagunkból. Bármely bolygóval találkozik is a Nap, az lehetőséget teremt az énnek a tudatosításra, a saját értékrend tisztázására. És ebből megszületik a cselekvőerő. Ha valaki szembejön velem, ebben segít nekem. Mi fontos számomra? Milyen értékek mentén szeretnék élni?

Ha túl erős bennem a harmónia iránti vágy, és viselkedésem csak elfed egy konfliktusos helyzetet, melyet kerülök, érdemes engednem ebből az ideálból, mert hamissá, cselekvés- és döntésképtelenné tesz. Ha pedig túl erősen a saját énembe zárulok, a saját énemből kiindulva nyilvánulok meg, meg kell nyílnom a másokkal való együttműködés felé, önvizsgálatot tartanom indítékaimat és a másokhoz való viszonyulásomat tekintve. Így rájöhetek, hogy saját egómat védem-e vagy valamilyen fontos ügyet, eszmét. Alaposan meg kell vizsgálnom, tényleg annyira fontos-e az, amiből akkora ügyet csinálok/csináltam, illetve megfelelő eszközöket választok-e céljaimhoz. Az október 1-jei Kos-telihold bátorságot adhatott az önkifejezéshez – vagy éppenséggel túlzóan felerősíthette énközpontúságunkat.

Mivel ebbe a szembenállásba további serkentő, feszítő erőket visz az év három kiemelt szereplője, a Jupiter, a Szaturnusz és a Plútó, várhatóan körülöttünk a világban mindenképpen fokozódik az agresszivitás, a robbanásveszély. Személyes szinten ilyenkor félre kell tenni a görcsös akarást, vigyázni, hogy ne vállaljuk, ne hajtsuk magunkat túl. Érdemes sok energiát, kitartást igénylő alkotótevékenységbe fogni, aminek a gyümölcsét hosszú távon lehet learatni, azaz valami „nagy fába vágni a fejszét”. Olyanba, ami türelmet, kitartást és elkötelezettséget igényel. Olyanba, ami versengés helyett együttműködésre késztet. Olyanba, amibe az elengedés és az akadályok ugyanúgy beletartoznak. A belső küzdelmet hozó hátráló Mars arra tanít, hogy a valósággal összhangban cselekedjünk, és ne szembemenjünk vele.

A mostani időszak további fontos eseményei, hogy a Jupiter után a Szaturnusz és a Plútó hátráló mozgása is véget ért, tehát a bolygóhármas minőségeinek visszafogó, csupán belső munkára késztető hatása megszűnőben van. E két utóbbi bolygó a védekezés, határaink és a mások feletti kontroll témáival szembesít bennünket. Lehet, hogy a retrográd szakasz alatt is folytattuk a régi beidegződések szerint: igyekeztünk másokat irányítani, vagy épp passzívan visszavonultunk, még a nemet sem mondtuk ki. De ha igyekeztünk az elmúlt időszakban egyre szilárdabbá tenni a belső alapot, amin állunk, érzelmeink tisztításával egyre inkább hozzáférni a belső, végtelen erőforrásainkhoz – bár törékenyek lehetnek még az új határvonalak –, mindezekre a védekezési módokra mostantól már nem lesz szükségünk.

 

Emeljük most tekintetünket a csillagos ég fizikai és szellemi valóságára. A következő rész, mely asztrozófiai szempontból, a zodiákusi jegyek helyett a csillagképeket figyelembe véve tekint rá a helyzetre, Jonathan Hilton (Astrosophy Research Center, USA) facebookon is közzétett írásának gondolatait tükrözi kivonatolva.

 

A görög-római korban a tavaszpont a Kos csillagképbe esett, jelenleg a Halakba. Vagyis az őszpont háttere a vele szemben lévő Szűz csillagkép. A csillagképekhez a régi korok beavatási tudásából származó mítoszok kötődnek, melyekhez imaginatív képekkel és szimbólumokkal emelkedhetünk fel.

Nézzük meg a jelenünk szempontjából fontos Halak-Szűz tengelyt, mely a Mihály-időszakhoz tartozik. Ez a vízszintes tengelyt alkotja a két világtengelyen, de érdemes újra felidéznünk a függőleges tengelyt is, amelyen a világ mai átalakulásában fontos szerepet játszó Ikrek és Nyilas csillagképet látjuk. Ebben a két csillagképben áll be a nyári és a téli napforduló. A Nyilasban áll együtt jelenleg a három (sokat emlegetett) sorsbolygó. A konstelláció az emberi lélek belső kettősségét mutatja, arra a próbatételre felszólítva bennünket, hogy hassuk át földi énünket magasabb énünk erőivel. Az Ikrek inkább egy külsődleges, a világfejlődés szempontjából megnyilvánuló kettősségre utal: fent az isteni, lent a földi világ, ezeket kell újra összekötni.

Az október 14-én a Szűz-Halak csillagképi tengelyen bekövetkező szembenálláshoz két nappal később a Hold is csatlakozik, a Nap elé érve. Emberiségszinten sajnos aligha várhatunk mást ezektől az állásoktól, mint válságokat, az agresszió még további fokozódását, ellenségeskedést, megpróbáltatásokat. Egyfajta beavatási élményt.  Hátráló mozgása után a Mars december 21-én, a Nagy Együttállás napján majdnem ugyanezen a fokon áll majd, a bolygóhármasból akkor már csak a Plútóval kvadrátot alkotva. A Halak csillagképet pedig 2021. január 6-án, Vízkeresztkor hagyja el.

Ha szeretnénk megérteni a Napot a Szűz csillagképben, meg kell vizsgálnunk Mihály égi csatájának teljességét, melyet három csillagkép, a Szűz, a Mérleg és a Skorpió hordoz számunkra, és amely ma már az ember lelki-szellemi életében zajlik. Nézzük a mitológiai képet, mely sok-sok művészi alkotásban megjelenik: Mihály a sárkánnyal csatázik, és ez átfogja a három csillagképet: a Sárkányt, Mihályt és Szófiát. Ezeken halad keresztül a a krisztusi ént jelentő Nap a Mihály-időszak során. Mihály őrzi a küszöböt a Mérlegben állva a Szűz-Szófia és a Skorpió-Sárkány között. Ezt a történetet meséli el János Apokalipszise és Rudolf Steiner, amikor arról beszél, hogy a nagy csatában a sárkány levettetett Szófia birodalmából, a kozmikus intelligencia és az isteni bölcsesség világából egyenesen az emberi bensőbe. A hagyományos egyházi szemlélethez képest fontos tudatosítani, hogy míg abban Szent György megöli a sárkányt, a rózsakeresztes-antropozófiai tudás szerint az embernek magának kell szembenéznie a sárkánnyal. Ami anyaggá, földi valósággá vált, azt az embernek kell megváltania, kozmikus intelligenciává visszaalakítania. A katolicizmusban kerülendőnek tartott gonosz viszonylatában az antropozófia inkább a manicheus utat vallja, mely szerint az ember belép a földre lebukott sárkányerők sötétségébe, és a krisztusi én és Mihály segítségével belülről változtatja át ezt a sötétséget. Így jutunk a dualitásból a hármassághoz: nem elpusztítjuk az alacsonyabbat, hanem transzformáljuk.

János Apokalipszisében a Napba öltözött asszony képe segít jobban megvilágítani a Szűz csillagkép előtt járó Nap és a Mars szembenállásának jelentését. Szófiáról, a Szűzről kapunk egy hármas képet. Szófia egy Szellemgyermeknek készül életet adni. Feje fölött a zodiákus tizenkét csillagából álló korona. A zodiákus bizonyos szempontból a valódi „Én vagyokot” képviseli, aki a zodiákuson túlról jön. Szófia szíve, testének középső része Napba öltözött, és az a része, ahonnan a gyermek megszületik, a magasabb Nap-ént képviseli, lába alatt pedig a Hold, az alacsonyabb én képe, asztrális természetünké vagy a karmikus megtestesülésekből életek során felépített földi éné. A megszületendő gyermek a földi én átalakításából világra hozandó magasabb énünk.

A Nap arra hív bennünket a szembenállás idején, hogy a Nap-én erejéből alakítsuk át a földi én alacsonyabb asztrális erőit, a Szófia lába alatt lévő Holdat. Ahogyan a Szűz az isteni bölcsesség és az élet misztériumának kozmikus képét jeleníti meg, úgy hordozza az 1413-ban kezdődött Halak-korszak korunk feladatának kozmikus képét. A Halak szimbóluma két félkör, melyeket egy híd vagy öv köt össze. A két félkör tehát vízszintes, egymás mellé rendelt kapcsolódást jelez. A mai kor feladata, hogy saját lábunkra tudjunk állni, testvériségben éljünk embertársainkkal, a Földanyával és a természeti világokkal, valamint a szellemi lényekkel. A kéz és a láb korszaka ez, velük alakítjuk át a világunkat. Ez a vízszintes kapcsolódás az Ikrek függőleges tengelye transzformációjának tekinthető – ott a földi lent, az égi fölül van. A Halak csillagai előtt jár a Nap Húsvétkor, amikor a Földért hozott krisztusi szeretetáldozatra emlékezünk. Ennek köszönhetően magunk is kifejleszthetjük magunkban a szeretet képességét. Szűz és Halak: bölcsesség és szeretet. Ez a kép Rudolf Steinernek A szellemtudomány körvonalai című művében szereplő fontos gondolatra emlékeztet: „A szeretet előfeltétele a bölcsesség, a szeretet az énben újjászületett bölcsesség.”

A Mars őszi hatásai között egész biztosan megtapasztaljuk majd az agresszivitás fokozódását, és a Halakban rajzolt hurokmozgás nem a testvériség megnyilvánulásait fogja hozni, hanem blokkolni fogja a Halak impulzusait, alighanem az erőteljesebb polarizációnak, viszálynak és megosztottságnak teret engedve. A Mars az ember beszédképességével is kapcsolatban áll. Fontos, hogy tisztában legyünk a szavak erejével, lássuk, mennyire használja a média, a politika – de mi magunk is – a szavakat az igazság közvetítésére vagy épp manipulációra. Tudjuk, hogy a Mars a háború, az erőszak, az ellenségeskedés istene, másrészt viszont a bátorságé és erős akaraté is. Az ő szférája az, amelyből a földi én, a különvált központú én, mely az alapján határozza meg magát, hogy mi nem ő, kialakult. A Mars így kiált fel: És én? Ez a magva az egoista polarizációnak és a másoktól való elkülönülésnek. Ezzel az elkülönüléssel kapcsolatban mondta Rudolf Steiner, hogy a Mars szférája összekapcsolódik mindazzal, ami a természettudományos gondolkodásból kinőtt, mivel a Mars világában találkozik az inkarnálódni készülő ember a fizikai világ ősképeivel, és fogadja magába azt a képességet, hogy ütközzön a fizikaival és magához engedje azt.

Ez a Föld-evolúció első felének gyümölcse. Az evolúciós terv szerint az embernek ebben a szakaszban el kell különülnie a szellemitől, hogy szabadságának feltételei megteremtődjenek. Önmagában ez nem jelent szabadságot, azt az embernek magából kell kimunkálnia. Az emberiség azonban már túllépte a Mars-szféra egészséges működésének határait e tekintetben, és a materialista világnézetbe való további lesüllyedés már szembemegy az evolúciós tervekkel. Ne feledjük el azonban, hogy a felébredt ember befolyással van a csillagvilág eseményeire. Tudnunk kell, hogy az ember képessége a változtatásra nem mennyiségi, hanem minőségi tényező. Az előttünk álló próbatétellel szemben az ember szerepe kulcsfontosságú. Ma már nem a csillagok határozzák meg a sorsunkat, tetteinket, nem az istenek szabják ki ránk a sorsunkat. A csillagok ma a szférák teremtő intelligenciájának, a szellemi tudatnak a kifejezői, és egyszerre hívnak minket a teremtő szellemi cselekedetekre és földi tetteink karmikus következményeire történő rálátásra. Tehát az, hogy a Mars „pozitívan” vagy „negatívan” nyilvánul-e meg, a mi szellemi tudatosságunk fejlettségétől függ.

Ebben a tekintetben fontos megemlíteni a Mars-szféra egy teljesen más oldalát, mellyel az emberiség élhet, és amely a Halak legszebb impulzusaival tud kapcsolódni. Rudolf Steinertől tudjuk, hogy a XVII. század elején az égiek elültették a Mars transzformációjának magvát a bolygón, amikor Gautama Buddhát, az emberiség hatalmas tanítóját, a szeretet és együttérzés impulzusának földre szállt képviselőjét a Marsra küldték, hogy megváltsa agresszív, harcias jellegétől. Buddha a Mars-szférában hasonló feladatot vállalt, mint amilyet Krisztus hajtott végre a Földön – egy áldozatot, hogy az általa tanított szeretet és együttérzés magját ott elültesse. Erre a tettre a Mars felfelé induló evolúciója érdekében volt szükség. Azóta azok, akik a Földön a szeretet és együttérzés minőségeivel kapcsolódtak össze, haláluk után a Mars-szférán áthaladva találkoznak Buddha tettével, és következő földi életükbe magukkal hozzák ezt a megváltó marsi erőt. Assisi Szent Ferenc egy korábbi életében Buddha tanítványa volt egy misztériumiskolában, és Ferencként a kereszténységgel áthatott buddhai szeretetimpulzust hordozta a Földön. Ezzel a Szent Ferenc által képviselt, a világunkban megnyilvánított szeretettel és együttérzéssel lehetséges munkálkodni a Mars-szféra átalakításán.

Hogy fogadjuk ezt a nehéz találkozást a Nap, a Mars, és a bolygóhármas között, amikor a külvilágban várhatóan a „régi” módon fog a Mars megnyilvánulni? Igazi kihívás ez ebben a világban, ahol a félelem, a harag és az önzés uralkodik. Már az fontos, hogy szellemi tudatossággal tekintsünk az eseményekre, és ismerjük fel, hogy már maga az igazság érzékelésére tett erőfeszítés is sokat számít. Másrészt törekedjünk arra, hogy tudatunkat Szent Ferenc szellemiségével áthatva éljük meg napjainkat, találkozásainkat, hajtsuk végre tetteinket, így segítve a Mars-szféra átalakulását. A harmadik, hogy végezzük a 16-szirmú csakra gyakorlatait (ez a Mars-csakra a toroknál), melyeket Rudolf Steiner A magasabb világok megismerése című könyvének A beavatás egyes hatásairól elnevezésű fejezetében bemutat. Steiner így beszél ezekről a gyakorlatokról: „Aki az igazsággal ellentétes dolgokat gondol és beszél, az a 16 levelű lótuszvirág csírájában öl meg valamit. Az igazsághoz való hűség, őszinteség, becsületesség ebben a vonatkozásban építő erők, a hazudozás, hamisság és tisztességtelenség rombolóak.”

Végül rendelkezésünkre áll Assisi Szent Ferenc imája, mely segít a megosztó erőket transzformálni. Magunkkal vihetjük az éjszakába, szellemiségét pedig a napi tetteinkbe. 

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.

Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.

Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Amen.

 

Budapest, 2020. október 5.