E két jegy a kettősség vagy polaritás képét hordozza, de valójában tekinthetünk rájuk a hármasság hordozóiként is. Az Ikrek esetében Castor és Pollux történetét kell felidéznünk a görög mitológiából. Castor, a halandó testvér Spárta királyának és Lédának a szerelméből született, míg Pollux, a halhatatlan, isteni természetű testvér Zeusz és Léda gyermeke. Ugyanazon a napon fogantak, egyikőjük egy istentől, másikuk egy földi embertől. Egymás iránti szeretetük azonban olyan erős volt, hogy felváltva töltötték az időt az istenek világában és Hádész birodalmában. Ha megnézzük az Ikrek szimbólumát, azt látjuk, hogy egy híd vagy oszlop köt össze két világot, az alsót és a felsőt. Az evolúció során a híd leomlott, az emberiség – amint egyre lejjebb ereszkedett – elveszítette az összeköttetést a fenti világgal. Krisztus tettének következtében azonban a híd újra felépült, mégpedig egy új forma, az Én megjelenése révén. (Érdekes megjegyezni, hogy Krisztus földi útjának kezdetén a Szaturnusz járt az Ikrekben, a Golgota idején pedig a Jupiter.) Az Ikrek csodálatos kifejeződést nyer Rudolf Steiner szobrában, Az emberiség reprezentánsában. A magasságokat és mélységeket az emberi lény fogja össze és tartja megfelelő egyensúlyban.

A Nyilasban is a kettősséggel-hármassággal találkozunk, de míg az Ikrekben egy külső, történelmi képpel van dolgunk, a Nyilas esetén az emberen belül lévő polaritásból dolgozzuk ki magunkat, ez korunk és a jövő feladata. A kentaur, a félig ember, félig állat szimbolizálja ezt az feladatot. A lelki életünkben megtapasztalható kettősséget ismerhetjük fel ebben, alacsonyabb ösztöntermészetünk (melyet régen az istenek bölcsessége hordozott, ma viszont az ember tudatosságára van bízva) és az ebből kinövő emberségünk polaritását. Az ember nyilával a jövőt célozza meg – így a szenvedélyektől és ösztönöktől vezérelt állati természet és az ember valódi, magasabb célja között az ember van.

Jonathan Hilton nyomán (Astrosophy Research Center, USA)

  1. június 30.