Ahogyan a 2020-as év bolygóállásairól szóló előző cikkben már szó volt róla, ez az év bővelkedik a Naprendszer lassú járású bolygóinak együttállásaiban (és más fényszögekben való találkozásaiban), melyeket az év végén várható ún. „nagy együttállásra” való felkészülési lehetőségeknek is tekinthetünk. Az év eddig eltelt hónapjaiban már létrejött Szaturnusz-Plútó, illetve Jupiter-Plútó együttállások pedig most már egy kis visszatekintésre is lehetőséget adnak, hogy lássuk, mit hoztak globális, valamint egyéni szinten, és a már begyűjtött tapasztalatokkal felvértezve nézzünk az elkövetkező idők elé – ugyanis lesz lehetőség az ismétlésre. Ezért most először az elmúlt időszak földi történéseiben szerzett tapasztalatok összegzése következik.

Természetesen a legnagyobb próbatételt és tapasztalást a koronavírus kapcsán előidézett helyzet hozta mindannyiunk számára. Amikor az előző cikk íródott (márc. eleje-közepe), még a világjárvány kezdetén voltunk, Magyarországon azokban a napokban születtek meg az első korlátozó intézkedések. Április 5-én, virágvasárnapon volt a Jupiter-Plútó együttállás, melynek jelentését hitünk próbájaként is értelmezhetjük. Érdemes mindenkinek rátekintenie saját magára, támogatta-e a hite, világnézete, megerősödött-e bennük, hogy általuk legyőzhesse a belül keletkező, akár legsötétebb félelmeket, melyeket kívülről tovább gerjeszteni igyekeztek. Vagy épp az derült ki, hogy a kishitűség nem engedi megélni a bolygók által kínált magasabb lehetőségeket… Ki-ki a két végpont között járhat valahol.

Az előző írás a legszellemibb, legfelemelőbb lehetőségeket igyekezett bemutatni. De miként valósultak meg az emberen keresztül azóta, ha a globális világot nézzük? Kijelenthető, hogy a magasabb minőség helyett az alacsony szintű megnyilvánulásra látunk számtalan durva példát. Az isteni igazság, szellemi törvényszerűségek helyén a jog és törvény mindenhatóságát, a hatalom mindenre kiterjedő kontrollját, a manipulációt, a minden percünket, gondolatunkat, a szórakozásunkat és ízlésünket uralni akaró erőknek a korábbinál is sokkal erőteljesebb behatolását látjuk életünkbe. Bölcsesség helyett személyes világunkban gyakran tapasztaljuk, hogy a válsághelyzet a tárgyilagos nézőpont helyett felfokozta az általunk igaznak gondolt dolgok fanatikus képviseletét, az intoleranciát, az érzelmektől fűtött elfogultságot valamely irányba, az indulatos és teljes elutasítást egy másikba. Vagy-vagy végletesség. Az ellenerőkkel áthatott hatalom a legsötétebb és legnehezebben kezelhető ösztönökre, elsősorban a félelemre építve akarja az ember tudatát teljes mértékben kikapcsolni, elaltatni. A politika minden szereplője – „oldaltól” függetlenül – verseng azért, hogy atyáskodva óvja és megmentse népét. Mindez világszinten, iszonyú erővel zajlik – ha valaki nem ezt teszi, azonnal ízekre szedik, hiszen a félelem elhatalmasodott a tömegen (Plútó), amely azt akarja, hogy valaki tudja a biztosat a nagyon bizonytalan és teljesen ismeretlen helyzetben. Ha nincs erős hite, az ember kontrollt vesztve, rettegéssel reagál. És akár irracionális módon hagyja magát vezetni, korlátozni, megmenteni. Egy másik téma a veszteségeink megélése, mert az elengedés a Plútó egyik földi kihívása. Vajon mennyire tudjuk azzal a meggyőződéssel átélni a veszteségeket, hogy egy másik térfélen mindez nyereség? Még ha természetesen mindez nem is megy fájdalom nélkül.

Mindezek a mondatok, kifejezések, szavak azért kaptak itt helyet bővebben, mert az előző cikkben leírt magas minőségekkel szemben pontosan bemutatják a Jupiter és a Plútó „konferenciájából” összeadódott, ám az ember által a Földön rosszul működtetett minőségeket. Lehet (és érdemes) őket szavanként ízlelgetni. Lehet egyre tovább tisztítani, finomítani és emelni a megnyilvánulások minőségét, amint az év folyamán még két alkalommal megismétlődik a két bolygó együttállása. Jelenleg mindketten (a Földről nézve, látszólag) hátráló mozgást végeznek, és legközelebb június 30-án, majd már ismét előre haladva, november 12-én újra együtt fognak állni. Tehát újra nyitva lesz a kapu, hogy most, amikor egy vadonatúj helyzettel találtuk magunkat szembe, ne a megszokott módon reagáljunk, hanem belső utazást téve – ha már a kinti mozgásunkat és találkozásainkat akadályozzák – új szellemi-lelki forrásokra leljünk. A korlátozásokkal szembeni ellenérzések mellett vagy helyett talán érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy szellemi érzékszerveink fejlesztésével egyre erőteljesebben igyekezzünk összekapcsolódni egy más síkon. Ez az egyik első gondolat volt, ami a korlátozás kihirdetése után eszembe ötlött – hiszen emberlétünk feladata a szellemi küszöb felé való tudatos törekvés. Ennek kapcsán szeretnék idehozni egy idézetet Tom Ravetz, a nagy-britanniai Keresztény Közösség papja, országos vezetője márciusi leveléből, melyben így számol be a hívek távollétében tartott emberszentelő szertartásról:

„Múlt vasárnap számos gyülekezet élte át úgy az emberszentelő szertartást, hogy nem részesült személyesen a kommunióban. Sokan jelezték, hogy az élmény rendkívüli erejét érezték. Miközben az, amit most teszünk, még ennél is jóval komolyabb, vigaszt találtam ebben az átélésben. Ha magunkhoz tudjuk ölelni ezt a veszteséget, amely rajtunk kívül álló tényezőkből ered, és át tudjuk hatni azt jó gondolatainkkal, egymás iránti érdeklődésünkkel és imáinkkal, lehet, hogy azt tapasztaljuk, hogy közösségi életünk nem gyengül, hanem erősödik.”

Amint arról említésszerűen szintén szó esett az előző írásban, feltűnő, hogy az év fontos „kozmikus konferenciáihoz” többször csatlakozik a Nap és a Merkúr együttállása is. Így volt ez a január eleji Szaturnusz-Plútó találkozáskor, így lesz a június 30-i Jupiter-Plútó együttálláskor és a december 21-i Jupiter-Szaturnusz együttálláskor.

A Nap és a Merkúr együttállásai nem ritka égi események, évente hat-hétszer is bekövetkeznek. A Földről nézve a Merkúr egyszer a Nap előtt mozogva kerül vele együttállásba (ezt hívjuk alsó együttállásnak), majd ezt követően a Nap mögé kerül (ez a felső együttállás). E kettő alkot egy ciklust, és a ciklus háromszor ismétlődik évente. Willi Sucher a Kozmikus kereszténység című művében¹ kifejti, hogy jelentősége van annak, hogy alsó vagy felső együttállás történik-e. Amikor a Merkúr a Nap mögé kerül, kozmikus szubsztanciát gyűjt be a Napon túli kozmoszból, és az ezt követő alsó együttálláskor a Nap elé kerülve átnyújtja azt a Földünknek. Merkúr (Hermész) a hírhozó, a közvetítő az istenek és az ember között. Ő közvetíti a kozmikus intelligenciát az emberi értelem felé. Feladata így az, hogy segítse az emberi intelligencia megváltását, felemelését a kozmikus intelligencia szintjére. Közvetlen segítője ezáltal Michael/Mihálynak, korunk vezető szellemlényének. Mozgása során a felső együttállásból magával hozza a kozmikus üzenetet, az alsó együttállás idején pedig az emberi intelligencia számára teszi azt hozzáférhetővé. Kettős cselekvést végez, hasonlóan a légzéshez, amelynek során először beszívjuk a környezetünkből a levegőt, a testben átalakítjuk, majd újra kifújjuk. Willi Sucher az említett műben megvizsgálja a vízkereszt és a Golgota közötti időben létrejött hét együttállást, amikor a kozmikus erők lehozatala a földi valóságba és a földi tettekbe végbemegy, és a János-evangélium jeleivel, Krisztus hét nagy cselekedetével kapcsolja össze. Ahogyan írja: amikor Krisztus imádkozott, „kinyújtózott az univerzumba, és lehozta az összetevőket a Földre, hogy felhasználja őket a cselekedeteihez. …Márk evangéliuma szerint az esti gyógyításokat azok a reggeli erők tették lehetővé, amelyek az imával jöttek le a Földre.” A Nap ereje kapcsán Sucher emlékeztet dr. Hauschka munkásságára, aki rájött, hogy egészen hét évre tartósítani tudja a szubsztanciákat, ha a kelő és a nyugvó nap fényében napoztatja őket. Sucher arra is figyelmeztet, hogy: „A Merkúrra nézve mindig észben kell tartanunk, hogy Krisztus által a kozmikus-isteni intelligencia befogadása és lehozatala a földi, gyógyító és megváltó tettekbe nem a csodatétel kedvéért történt. Ezek a tettek végső soron Krisztus követése megvalósítására szólítanak fel.”

De milyen kozmikus szubsztanciát vesz magához és nyújt át az emberiségnek a Merkúr a jelenleg vizsgált három együttállásból? (Természetesen az üzenet miatt a hozzájuk kapcsolódó legközelebbi együttállást is figyeljük.) Először is tudni kell, hogy a háromból kettő felső, egy pedig alsó együttállás. Aligha véletlen, hogy az egyébként is nagyon ritka és jelentős többi bolygótalálkozás idején mindkét felső együttállás az előző cikkben taglalt Nyilas csillagképi háttérben jön létre, vagyis a Merkúr az innen jövő kozmikus anyagot hozza el üzenetként!

Az első ilyen esemény a 2020. január 10-i találkozás volt. Ezt február 25-én követte az az alsó együttállás, amely a Nyilas üzeneteit adta át a Földnek. Hamarosan Európában is „fellángolt” a pandémia és témája minden más hírt háttérbe szorított. Az ellenerők, akik minden ellenérzésünk ellenére minket szolgálnak, lehetőséget teremtettek számunkra, hogy megváltsuk őket – és magunkat. Hogy ne ösztönből működjünk, hanem felfelé törekedve, a Nyilas nyilát biztos emberi kézben tartva. Hogy ez hogy sikerül – erről fentebb volt szó.

Ebből a szempontból az ismétlés lehetősége a 2021. február 8. körüli napokban lesz, mert ez év december 20-án a Merkúr szintén a Nyilas csillagképből gyűjti össze a kozmikus szubsztanciát és adja át a Földnek jövő februárban. Figyeljünk rá! Érdemes tanulmányozni a Nyilas jegyét és a hozzá rendelt Jupitert, esetleg újraolvasni, amit az előző írás róluk mond.

Végül a szóban forgó harmadik együttállás, mely alsó együttállás lesz, és július 1-én, a Jupiter és Plútó pontos találkozásának másnapján jön létre, a Kos csillagképi háttérből hozza el a kozmikus gondolatokat. A Kos a Bölcsesség Uraihoz köthető konstelláció. A fej területe, kapcsolódik a gondolkodáshoz és az énhez: a földihez és a magasabbhoz egyaránt. Itt mondja ki az ember, hogy „Én vagyok”, különbözteti meg magát a többiektől és kezd cselekvésbe. Leválása az istenekről szabadságot jelent és énközpontúságot, ezzel sokszor magára hagyatottságot és önzőséget is. Az énbe zártan – különösen olyan időkben, mint most – az elválasztottság válságát éli át. Kapcsolódni akar, és vagy felfelé, vissza a forráshoz, az istenséghez keresi az utat, vagy megelégszik a hozzá hasonlóan gondolkodókhoz csapódással, a nyájszellemmel – és ezáltal a vezetettséggel. Van választása, hiszen szabad.

A Kos az első csillagkép, mindennek a kezdete. Így összefüggésben áll minden új kezdettel. Mint tudjuk, a Jupiter is a gondolkodás szférája, a jövőbe irányuló, tiszta gondolkodásé. A kérdés, melyet Merkúr, a szárnyas hírnök felénk, a Föld felé közvetít ugyanakkor, amikor a Jupiter és a Plútó is „konferenciázik”: képesek leszünk-e egy merőben újfajta gondolkodásra és nem a megszokott módokon történő cselekvésre, reakciókra? Gondolkodásunkat át tudjuk-e hangolni egy új világ belső elfogadására és külső megteremtésére, pl. új szociális rend megvalósítására? A július elsejei Nap-Merkúr találkozás az Ikrek csillagképben lesz. Az Ikrek és a Nyilas egy tengelyen vannak, mindkettő poláris jegy. Vajon a polaritást mennyire leszünk képesek hármassággá alakítani?

Érdemes még idehozni Emil Bock Három év című könyvéből a Nagyhét szerdai eseményeinek leírását. A szerda a Merkúr napja. Két merkúri lény van a Nap-lény, Krisztus közelében. Az egyik Mária Magdolna, aki ezen az estén keni meg Krisztus lábát drága olajjal, és saját hajával törli meg. A megkenés szakrális tettét Krisztus úgy fogadja mint halotti szentséget. A Merkúr nyughatatlan, mozgékony. A Nap fénye rávilágít arra, hogy Mária Magdolnának sikerült az eltévelyedő szereteterőket a Nap-lény gyógyító erejével, valamint a Merkúr elevenségével és intenzitásával mély áhítattá, áldozatkészséggé változtatni. A másik merkúri alak Júdás, a tolvaj és áruló, aki zúgolódik a pazarlás ellen. Az, hogy azt mondja, a szegényeken akar segíteni, csupán belső, háborgó nyugtalanságából fakad. Áhítatra és szeretetre képtelen, mert nem vívta ki magában a békesség erejét. Kettejükben láthatjuk a merkúri minőségek más-más szintű megélését, az utak szétválását, amely a folytatásban drámaian mutatkozik meg.

Jó lenne, ha a Jupiter-Plútó és a Nap-Merkúr együttállásai során a bolygószférák magasztos lényeit magunkhoz engedve, az elhúzódó nagyszombat után megtörténne a feltámadás, mire a Jupiter-Szaturnusz nagy együttállása eljön karácsonykor. Ha a „koronáról”, a hatalom és tekintély szimbólumáról Krisztus töviskoronájára fordítanánk tekintetünket, és az Ő küldetése, az emberlét célja lebegne szemünk előtt. Ha a jog és törvény világa helyett az igazság érvényesülne, vagyis végre át tudnánk lépni az Ószövetségből az Újszövetségbe – minél nagyobb közösségekben, de legalább önmagunkban. Hiszen ez a lehetőségek éve. Sokan vallják, hogy egy új világra ébredünk a járvány lecsengésével, és ez alatt mindenki mást ért. Valahol azt olvastam, hogy a jó jobb, a rossz rosszabb lesz. Alighanem ez az igazság, mert e szférák magasabb lényei senkit sem hagynak megérintetlenül.